Ködpaplan palástom,/hókristály koronám,/ki nem mondott szavakba fagyott/jégvilág-palotám!-/*/Metsző szelekkel járom/a magány birodalmát,/hol a sivárság őrzi/ az elmúlás hatalmát.-/*/Csak vagyok,/mint a lélektelen fagyok.-/Magamtól,s mindíg/a sebzett magamért,/céltalan,hasztalan,/a kietlen Holnapért!-/*/Kéne egy szónyi enyh'-,/egy melegség-fuvallat,/egy szívből jövő,leheletnyi/szeretet-sugallat!-/*/S ha palástom szerteszállna,/koronám vízzé válna,/én boldogan néznék/ roskadó palotámra!-/*/ Mert ragyogna a Holnap,/kinyílna a Tér,/s újra a Remény tündökölne,/mint örök emberi Cél!-/*/-K-ROY-