Mikor a Halál

tenyerén táncoltam,

az Élet értelmét

újra gondoltam,

s megalkottam egy

végső teóriát,

melyben a boldogság

egy korty vízért kiált!-

 

Mikor a gyilkos gép

karmait markoltam,

s utolsó erőmmel a

lóerőkkel harcoltam,

felfedeztem újra

Isten egyetlen fiát,

s megoszthattam Vele

a szenvedés-orgiát!-

 

Mikor a vasakat

testemből kitéptem,

s a keresztről végre

magamtól leléptem,

megáldottam az Idő

végtelen kegyelmét,

hogy visszaadta nékem

az Élet szerelmét!-

 

Mikor a mentőben

remegve pihegtem,

s a Reményt még

hangokból sejtettem,

feledtem a vagyont,

s rangos glóriát,

s átélhettem örömmel,

a pillanat mámorát!-

 

S mikor a műtőben

újra életesélyt kaptam,

s szívemben a Gondviselés

kincseit halmoztam,

felépíthettem belőle

a Szeretet tornyát,

melyben a kövek öltöttek

Igazi Ember-formát!-

 

        Köszönet Mindenkinek!!!

 

          -K-ROY-

           

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://en-ter-idoanalogia.blog.hu/api/trackback/id/tr722813338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása