A hanyagul ledobott

kopottas farmer

most nem feszül combodon,-

a fogasra akasztott

kacér köntösöd

most átnéz a gondokon,-

mindenütt csak

a helyed kiáltoz,

meghasonlott az Idő

egy levéltelen fához!-

Ami buján vigadt,

most szomor-zugba tévedt,-

ami Nap tüzével égett,

búcsúddal elenyészett!-

Fáj a hiányod,

s néma a kacagásod!-

Méla bambaság üli

képzelt hasonmásod!-

Mímelt erőlködés

idézi a boldog perceket,

de az élő szenvedély

emlékekből nem lehet!-

S hiába a tudat,hogy

vissza is jön vonat,

nem lelkesít!-

A százszor megunt magány,

mint időrabló zsivány

a Valósággal szembesít!-

S a Nélküled töltött percek,

mint vesztett kincsek telnek

fakó szürkeségben,

s csak a Lelked éltet,

s örök echo-hangod,az

Élet-visszacsengésben!-

          -K-ROY-