Vajon hányan

jönnénk e Világra,

ha magzatként tudnánk,

hogy a Lélek mindig árva,

s hogy e Hely

sokunknak sivár,hol

még a Nincs is

éhében koldulni jár?!-

Vajh' ki óhajtana

gyermekként megszületni,

ha sejtené,hogy Léte

nem lesz más,mint

egy silány betli,-

s örökké másnak van

húsz-száz ultija,

rikító színe,s

hozzá vadászagara?!-

Vajh' ki sietne napvilágra,

ha rájönne az igazságra,

hogy üzlet tárgya-születése,

s a szeretet,csak

a kényszer része,

mely előbb-utóbb elapad,

s marad csak a Magány,

s egy félreeső parki pad?!-

Az Életet - kapjuk,

ha kell,vagy épp

nem akarjuk!-

Beleszólni nem tudunk,

mert két Ember akaratán

harangként kondulunk,

s csak várjuk az Esélyt,

a diszkriminált Létben,

hátha megérint Fortuna,

a fogható sötétben!-

         -K-ROY-

-