Mondd! Mikor jössz már?-

Mikor csókolhatom ajkad,

mikor érinthetem arcod?-

Bár zord a tél, ám mégis

együtt repülnek a

nyáron csodált vadgalambok!-

Mondd! Mikor jössz

elárvult házikómba?-

Mert, kopaszon is Téged vár

a kert-végi vén diófa!-

S, mikor járunk kertet,rétet,

bár gombából már

nem tálalunk terítéket?-

De láthatsz fácánt,s

félénk rőt-vadat,

gyere Szívem, gyere,

mert élet-kedvem Nélküled

lassan elapad!-

Lelket öl a Magány,

s csak a fatalista bírja,

keménynek,önzőnek kell lenni,

hogy ne lökjön a Sírba!-

Áldom hát a Sorsot,

hogy végre megtaláltalak,

de gyűlölöm is,mert

hagyott köztünk támfalat!-

Jer Kedvesem! - Siess!-

Majd lesz még a rét is kies,

s lesz a kertnek ajándéka,

hat puttonnyal,meg egy véka,

ízes gyümölcs minden fán,

fű-szerszámok,s padlizsán.-

Jer Életem mihamarabb,

hogy együtt lássuk

az első havat,s

együtt őrizzük a

Szeretet mécsesét,

hogy világánál szőhessünk

Szerelmünkből igaz mesét!-

        -K-ROY-