Ma örült a Lelkem,

mert Hóvirágot láttam.-

Olvadó hó-szigeten,

zöld-fehér ruhában.-

Megtévedt szegényke,

mert a langy Reménye űzte,

s nem sejtette,

hogy Fagy kopoghat

a csábos Napfény-tűzre.-

Még nem érzi Szibír

messzi, jeges leheletét,

s bátran éli meg

az Idő téves üzenetét.-

Vallja az Élet

megváltó Aduját,

hogy zord Tél után

lágy Tavasz jön,

s a többi majd eldől-Odaát!-

Szeretlek Hóvirág,

s Lelkemmel takarlak!-

Gondolatban-melegedni

a Szívem mellé raklak!-

Ám, az óvatosság

az Idővel sosem árt,-

ezért avarból készítek Neked

még  egy picit,

pihe-puha jó éjszakát!-

           -K-ROY-