Mint rothadó mocsár fölött/a villódzó lidérc fénye,/kéjeleg a bűn,s a gyalázat,/Sátán két legfőbb "erénye".-/*/Szirén hangon hívnak,/s fénypompát igérnek,/csak menj,menj bátran/neki a mocsárszélnek!-/*/S,ha Lelked megragadták,/s lábaid az ingoványba fogták,/ördögi vigyorral ordítják az égre,/ÍÍsteen!-e bárányodat sem/moshatod többé fehérre!-/*/De hiába a sok kincs,-/a gőgtől kevély hatalom!-/az éltető Becsület már/csak haláltól bűzlő sírhalom!-/*/S mikor végeszakad/ a dareioszi kornak,/kínok kínjával mehetsz/az emésztő Pokolnak!-/*/S hiába a jajszó,/a későn jött bűnbánat,/mert emléked mögött/csak dögkeselyűk állnak!-/*/S utódaidnak örökül/csupán a bűneidet hagyod,/kik megvetik nevedet,/mert rájuk is billogot rakott!-/*/Óvd magad hát mindíg,/az Élet mézes-mocsarától,/hogy ne szakadj el soha/az EMBERKÉNT szerető világtól!-/*/-K-ROY-