Kiszögezett vigyorral/röhög rám a Hold/az éjféli ablakon.-/*/Látja,hogy nem alszom,/csak zihláltan vergődöm/az agyongyűrt pamlagon.-/*/Látja a kétségét,/az elveszett épségét/tegnap még ujjongó Lelkemnek,/*/s kihívón,gonoszul/azt súgja fülembe/-"miért születtél Embernek"?!-/*/Csak bámulok a semmibe/kapaszkodót keresve/a Remény roggyant létrafokán,/*/talán lesz még Holnap,/talán lesz még Öröm/ az Élet Énnel írt betűsorán!-/*/Még szorít a Magány,/mert eltűnt egy Zsivány/ szerelmes szívemből,/*/S még sajog a helye,/mert előttem Szeme,/s imádtam lelkemből!-/*/Ne röhögj hát vén Hold!-/ hisz' minden perce szép volt/ a tiszavirág-románcnak,-/*/S csak irigyelhetsz érte,/mert soha meg nem éled/érzelmét e szerelmi láznak!-/ -K-ROY-