Amikor a Tudat

búcsút int az Agynak,

s szívünkben a szép emlékek

sorban elapadnak,

akkor mondhatjuk,

hogy Életünk immár

végleg a Múltba vész,

s Lelkünk a nagy úton

indulásra kész!-

Mert kongat az Idő,

amikor hív az Erő,-

s le kell vetni

a poros földi ruhát,

hogy tiszta gyolcsot öltve

szeretettel töltve,

rendezzük a Jövő

láthatatlan sorát!-

Az Idő mindíg itt marad,

de Mi a Térbe lépünk,

s Voltunkat nem őrzi

csak két adat,s mit

közte Emberként megéltünk.-

S mikor az Idő is elszunnyad,

a két Világ-ciklus között,

A Tér akkor is itt marad,

s őrködik az Idő új

Teremtő álmai fölött!-

             -K-ROY-