Csattog az olló,
sír a fűrész,
hullik a gally.-
Gondolat röppen,
a rügyek mentén,
mert termést akar!
Mosolyog a Nap is
a korona láttán,
szép lesz az Élet-fa!-
Bár fagyott a föld még,
s messzi a zöld még,
a Remény már itt van Ma!-
Vajh' mit hoz a Jövő,
s lesz elég Erő,
a Termésre?-titok még!-
S jönnek-e fagyok,
mikor virág a burok,
Időbe rejtett tény.-
Mert az Élet -az akar,
s nem mint az avar,
bomlásba merűl el,-
s bő termést álmodva,
nagy kertre vágyódik,
mit csemetesor ölel!-
