Csak másznak az órák,

mert alszanak a percek,-

a tétlenség foszlányai

szanaszét hevernek.-

Unom a napot,

mert kínban a kedvem,

az aggódás réme dívik

háborgó lelkemben.-

Ölném az Időt,

a gonosz emberevőt,

ne engem emésszen,

s kapjon más szeretőt!-

Mert fáj a hiányod,

némán sajog helyed,

agyamban lüktet

utolsó hangod,s Neved!-

Elmondom százszor,

nem lehet baj semmi,-

de szerelmes szívemtől

komolyan kell venni,

hogy féltve rajong Érted,

s tépne minden szálat,

mi pokol akadályaként

az üdve elé állhat.-

De,midőn megérkezel,

s csillog szemed fénye,

lehull a gond porként,

s vele a kétség "erénye"!-

Szívünkben a parázs

újra felszikrázik,s

szerelmes lángnyelvekkel

romantikát játszik!-

Szeretlek Mártim!-életem értelmével,

s imádlak lelkem örök félelmével!-

           -K-ROY-