Végtelen Időmben

a Galaktikákat járva,

Igaz Embert kerestem,

ez-eddig mindhiába!-

Aratott a bűn,

s dívott az ármány,

milliónyi bolygón csak

a becsület volt halvány!-

Mind az anyagnak éltek

miből teremtődtek,

s értékrendet állítottak

a csillogó temetőknek!-

Ismerték az Időt,

s Istent mégsem félték,

az önhitt kevélységben

nem volt számukra mérték!-

Gólemet építettek

szétporladó sárból,

s hamis eszméket szültek

az örökké-valóságról.-

Egymást gyötörték,

kínozták halomra,

s agyrémeket juttattak

démonként hatalomra!-

De szenvtelen ítélő

az Idő fizikája,-

nem volt még Élő,

mely épségben kiállja!-

Mert az Arány,az

örökké Arány marad!-

A Tengely mindig áll,

s körbe, csak az Idő halad!-

Helye az ismeretnek

az agyban volna még,

s hogy miért születtünk e Földre

azt tudni volna szép!-

Honnan,s hová megyünk

a végtelen Csillagvilágban,

s lesz-e megnyugvásunk

egy utolsó Hazában?-

Jó volna felébredni

e végső pillanatban,-

hogy a Valóság tündököljön

minden Gondolatban!-

S ne csak a Hamisság

sziréneit  halljuk,

de az EGO hiúsága helyett,

Emberként a szeretetet valljuk!-

          -K-ROY-