Csend,csend,csend,

síri csend!-

Fülemben, csak a

belső ritmus

cseng,cseng,cseng.-

Szunnyad a Semmi

a semmi-világban,

s csak egy édes álom

az Alpha-határban

a rang,ring,reng.-

De eszmél a Tudat,

s meglátja Képét,

a sötét Fényre rajzolt

megálmodott Létét,

s bing,bang,beng!-

Berobban a Világ!-

Feszültséget hozva,

az ébredő semmit

mágnesként forgatva,

zeng, süvítve zeng!-

S, megindul az Idő

pillanat-kereke,

a lüktető színeket

percekké tekerve,

szín,szám,szem,-

Zsong a Halmaz

formákat öltve,

az álomképekhez

újakat ötölve,

jing-jan, leng!-

És beáll a Világ

egy harmóniába,

s kilép az Élet

az Idő tavába.-

Vagyok Fagyok,

s élni,élni vágyom!

Adjatok Szeretetet

a Tér-Idő-határon!-

zeng,reng,s Rend!-

Válaszol az Idő

az égi harsonára,

s szíve leheletét fújja

az álmodott Világba,

légy,élj,s halj!-

Mert a régi hangra

jön az új sóhaj!

Óhaj,óhaj,óhaj.-

          -K-ROY- 

-