Ha, helyemet nem lelem,

mert lyuk van a kedvemen,

s nem tudom takarni,

mert, nincs erőm - akarni,

hát felhúzom a

határ-járó csizmám,

hogy a Természetből hozzak

új kedélyt,s akarat-formát!-

Csak egy fánál kell

pillanatra megállnom,-

s az apró-világot

kellő értékkel csodálnom,

hogy lelkem elámuljon,-

mi minden küzd a Létért,-

hogy az Idő, ne csak

önmagáért múljon!-

Az ezernyi bogár-,

s számtalan hangya-forma,

mely szakadatlan mohósággal

az élelem helyét koslatja,

s a sok dalos-madár,

mely ezekre vadászik,-

az "emberi" kőrengetegből

bizony sosem látszik!-

S,ha megfigyelek egy

pödör-nyelvű békát,

kóbor légyre csapva,

miközben egy gólya szeme

a békát épp vizslatja,

hát, jó kedély a javából,-

mert örülök,hogy

nem én vagyok a

kiszemelt békából!-

S,ha kedvem újra régi,

az- a drót-szamarat dicséri,

mert kivitt a természetbe,

feltöltődni,erőt kapni,

igaz,a pedált

nekem kell taposni,-

de a fáradtságot megéri,

mert szívem-lelkem a

jövő-jelen Mát - mindig megéli!-

        - legalább is eddig!!!

          -K-ROY-