Tudom,hogy

nem szívedből szidsz,

s,nem lelkedből átkozol,-

csak a kilencven év az,

mit a Pokolból áthozol!-

Nem a tudatvesztés húz

közénk bonthatatlan falat,

hisz' sosem bíztál bennem,

s ha lelkem kitettem,

szíved,akkor is hideg maradt!-

Szenvedtem értetek

számtalan alantas igát,

míg rám mertétek bízni

a trágyahordó taligát!-

S,most mégis

a kegyeimben vagytok,-

ehettek-ihattok,s

nálam meg nem fagytok!-

De,egyszer

Valaki előtt el kell számolnotok,

hogy az én életemre

miért ragadt a Ti

gyászos foltotok!-

Én estem egyedül

csöbörből-vödörbe,

s mégis nekem kellett

az igát húzni,

mint taposó ökörnek.-

Nyilván,meg volt írva sorsom,

ezért,nem panaszként mondom,

de Isten dicsősége,hogy

általatok eljutottam

a Világosság szélére,

s innen el sosem vágyom,

inkább a szidásodat

hála-imára váltom!-

              -K-ROY-