Nem döngettem soha,

Időt-álló vérteket,

s nem hordtam össze,

sutba vágott tudás-hegyeket.-

De, megpróbáltam szeretni,

a megvetett Perifériát,

s elfogadni mindazt,mit

az Élet miatta kiállt!-

Nem vágytam soha

sem dölyfös vagyonra,

sem kihívó hírnévre,

mégis sokszor vitt a Lét

gonoszként terítékre,-

S csak Isten az, - Ki

magamra sosem hagyott,

s vádlóimra villámival

szó nélkül lecsapott!-

Megköszöntem tettét

sok könnyes éjszakán,

de nem kért elégtételt

a gyötrő vallomás után,-

Érzem,hogy Hozzá tartozom,

mert Fiává fogadott,

az örökkön teremtő

Mennyei Hatalom!-

Életem sorsával

tán,még boldog is lehetnék,

ha nem csüngene nyakamon,

sok emberi szemétség,-

de,párom dicsősége,

hogy általa van Jövőm,-

S, fektethetem a Má-t,

gerinctelen gerincére!-

Egyszer,talán

még azt is megírhatom,

hogy angyal az Ember,

s Isten áldása a Hatalom!-

De ahhoz,még sajnos

száz-évekig esik vércsepp,

s erőtlenül,eszementen,

már egy sem lenne,

ki szavaim megértse!-

            -K-ROY-