Kergetni a boldogság

megvakult Phoenix-madarát,

sírba vetett időtöltés,

mint megszámolni

Bálám egyetlen szamarát!-

Sysyphus sem görgetné,

hegynek fel szikláját,

ha megtalálná végre a

Mindenség egyenese mellett,

a járhatóbb körpályát!-

Mert mindig dúl a Vágy,

de mindig fogy az Esély,-

az apró Örömök

szívszólító csillogása

már nem szenvedély!-

Pedig, boldogságot

soha sem a bőség okoz!-

mert Az örülni nem tud,

kinek szívében csak az Én

birtoklás-vágya lakoz!-

Meg kell tanulni hát

a Természettel időben élni!-

A Világossal kelni,s

a napnak Kincsként örülni,

Sötéttel, gyermeknek mesélni!-

Vágyainkat pedig

rejtsük Szívünk leple alá!-

Ne kiáltsuk világgá,

mit Isten ha jónak lát,

Magától úgy is megadá!-

            -K-ROY-