Őszi reggel sír a fűrész,

s madár-raj röppen

ijedten szerte-szét,-

az álmos erdő, most

tarka lombjába

halál-hír hoz remegést.-

Csattog a fejsze,

s hasad az ág,

gyűlnek a rönkök,

s dőlnek a fák.-

Izzad az ember

ki tudja hányszor,

míg hamu lesz

kemény munkájából.-

De,fenyeget a Tél

sarki zordságával,

és senki nem húz ujjat

a komor fagy-halállal!-

S, milyen jó a hasáb

duruzsoló melege!-

Huncutul sugallja:

ha fázol, jer ide!-

Ha jogunk van élni,

legyen jogunk

sosem félni!-

Hogy mikor fázik,vagy

éhezik gyermekem,

s az élni akarásomért

bőrömet miként menthetem!-

Bíz' akarat kéne,

s Gazdag hozzáadás,

hogy fedél alatt melegedjen

munka és elhivatás!-

De, legfőképp a kettő

apró eredője,

kire csillogó

szemekkel nézhetünk,

mint Megváltó Jövőre!-

         -K-ROY-