Ballag a róka-pár,

bús-komor léptein

végtelen a határ.-

Magányos varjú száll,

éhes begyét szánva

vészt-jóslón kiabál:-

Kár, kár, kárrrr!-

hová mentek róka-pár,

erre, hol sok ember jár?!-

Gyere csak! Szállj ide

te dölyfös vak-varjú!-

majd mi megmutatjuk,

hol terem a friss búza-sarjú.-

Szólt a róka-papa,

s feltekintett az égre,

miközben rátévedtek

egy forgalmas útszélre.-

A szegény párának

ez is lett a veszte,

mert egy jókora kamion

félig a flaszterba kente.-

Jajgatott róka-mama,

igaz róka-ugatással,

mit kezdjen most egy

fél róka-papával?-

Próbálta húzni

a fülénél fogva,

de jött egy autó,

s elugrott vacogva.-

Aztán a farkát,

mint prédát cibálta,

de nem mozdult párja,

s biz' már felkopik az álla!-

Hagyta hát,

hogy a varjú a

papára csapjon,

mert ellesz egy darabig

a kivénhedt varjú-nasson.-

S elbújt egy bokorban,

a balga varjat lesve,

csak legyen még idő,

mert közeleg az este!-

De jött a varjú,

s a dögre lecsapott,-

ám rókamama sem rest,

s a varjú-lábra kapott.-

S, hiába károgott a

halál-hírnök "rendesen",

osont vele rókamama

a róka-várig csendesen.-

Igaz hát a régi mondás:

a disznó bajából

hasznot húz a kondás!-

         - vagy valaki más!!!-

             -K-ROY-