Még remeg sziluetted
az Adventi-gyertyák
sziporában derengő falon,-
még árad bódító illatod
az Emlékeket idéző
agyongyűrt pamlagon!-
Még hallom sóhajtásod
egy gonddal terhelt
súlyos perc után,
s hallom víg kacagásod
a megoldást hozó
édes dialóg nyomán!-
Hát, - ismét elmentél,-
mert Szíved kötelez,
s a Szerettek távolsága
minden Érzést megfelez!-
Tudom,- így van rendjén,
átélem minden gondodat,
s, csak Magányom élteti a
Téged hiányló Idő-foltokat!-
Szeretlek Kedvesem!-
Minden mozdulásban,
s szeretlek az önfeledt
asszonyi duruzsolásban!-
Szeretem kedved,s
szeretem bánatod,
mert őszinte Szívvel,
Magadat mindig
tisztán,s ajándékul adod!
-K-ROY-