Mélán, remegve,

s oly bátortalanul, -

belül sírva,

szipogva - hangtalanul

nyúlok a tollhoz,

hogy papírra vessem

Boldog Ma - világom,

melynek sötétjében

Te vagy egyedüli

fény-lámpásom!!! -

 

Hisz' Te mutatsz utat,

Te mutatsz Jövőt ! -

Csupasz vászonra festesz

Élet-képekből

Lelkeinknek Erőt !

 

Most, nem tudok csak

önfeledten mosolyogni ! -

Hiányod - aggódás, félelem,

melyekben nem érdemes

mély gondolatokkal,

hosszan ácsorogni ! -

Nem érdemes, mert

a Sors Esélye

mindig változik, s

Útja kiszámíthatatlan,

s csak Isten tudja - hol rejlik

a biztonságos Élet-katlan ! -

 

Csak, bízom és remélek,

hogy a sok Szenv' után

nem hiába élek ! -

S újra átélhetem

Léted bűvös mámorát, -

mikor ajtómban megjelensz,

s szemeim könnyekkel,

karjaim öleléssel

adják Tudtodra, -

Szerelmem

őszinte Igazát ! -

 

          -K-ROY-

A bejegyzés trackback címe:

https://en-ter-idoanalogia.blog.hu/api/trackback/id/tr454674949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása