Mélán, remegve,
s oly bátortalanul, -
belül sírva,
szipogva - hangtalanul
nyúlok a tollhoz,
hogy papírra vessem
Boldog Ma - világom,
melynek sötétjében
Te vagy egyedüli
fény-lámpásom!!! -
Hisz' Te mutatsz utat,
Te mutatsz Jövőt ! -
Csupasz vászonra festesz
Élet-képekből
Lelkeinknek Erőt !
Most, nem tudok csak
önfeledten mosolyogni ! -
Hiányod - aggódás, félelem,
melyekben nem érdemes
mély gondolatokkal,
hosszan ácsorogni ! -
Nem érdemes, mert
a Sors Esélye
mindig változik, s
Útja kiszámíthatatlan,
s csak Isten tudja - hol rejlik
a biztonságos Élet-katlan ! -
Csak, bízom és remélek,
hogy a sok Szenv' után
nem hiába élek ! -
S újra átélhetem
Léted bűvös mámorát, -
mikor ajtómban megjelensz,
s szemeim könnyekkel,
karjaim öleléssel
adják Tudtodra, -
Szerelmem
őszinte Igazát ! -