Olykor , kimondhatatlan

szavakkal szállok szembe

kétkedő önmagammal , -

hogy Mi késztet még élni

e gyökerében is feslett

alantas Földi Világban ,

s Mi kényszerít a

folyton termékeny

Emberi Szeretet - lázba ?! ...

Sokszor úgy érzem ,

hogy Erőm fogytán ,

s Lelkem ad - acta

végképp kimerül ,

de Szeretteim tette , hangja

folytán - a mélabús magány

ez-eddig, mindig elkerült ! -

Hívnak Magukhoz

minden "vár-omláskor" , -

s ölelnek keblükre

nem egyszer , - de százszor! -

Mert , Szeretetük felülmúl

minden összeroppanást ,

s Igaz szavuk felülír

megítélést, s néma elmúlást ! -

Hű Társam , s Gyermekeim

a Való - otthon nekem ,

hol élhet a Szeretet ,

s magára találhat a

megbecsült Szerelem !!! -

A Szerelem - mely

még gyermekként adatott ,

csak a Sors által

Térben és Időben

galádul átíratott ! -

A Türelemnek végül is

lett Méltó foganatja ,

mert imádnak Gyermekeim ,

s örülnek , hogy nem maradt

társtalan - élet-únt ,

Rücskös-szivű a

hőn szeretett édesapja ! -

Szeretem Gyermekeim ,

s Imádom a Párom !!! -

E Harmóniában maradhassak ! -

Istenem - Tiszta szívvel

csak ezt kívánom !!! -

Hisz' véghez vittem -

mire álmaimban kértél ,

melyért cserébe

boldog öregkort igértél ! -

Bár , lenne még Számodra

Feladatom bőven , ha

megtartasz Magadnak

e Múlt - dimenziós

szenvedő Időben . -

Mert a Hit a Földön ,

még jócskán kevés ,-

a "Dics"-hez méltatlan,

s a Jó a Rosszban - még

merőn elenyész !!! -

       -K-ROY-