Úgy érzem,Madách/phalansterében élek,/s csak ideák és illúziók/a vágyott Életképek.-/*/Pedig nem akarok,/csak egy igaz Nőt szeretni,/kicsit rajongani,belehalni,/önfeledten rabja lenni!-/*/Van egy álom-Csillagom!-/Nem az égen úszik,/a földön ébredünk/sok,sok hajnalon.-/*/Megszerettem,/mint eleven Csodát,/de a távolság-a gyilkos/ lehet,hogy elnyeli nyomát!-/*/S nekem nem maradnak/ újra,csak az égi csillagok,/egy digitális fénykép/s az ihlető Hajnalok!-/-K-ROY-