A múzsák mindíg

pirkadattal kopogtatnak

a zsákba szedett szavakkal.-

Kiöntik magányom

ihlető szoba-közepére,

s az ocsut kiszelelik belőle.-

A tiszta "magot" elmém

őrlő kövei közé rakják,

s az apró gondolatokat

picit pihenni hagyják.-

Aztán hívják tollamat,-a "péket".   

Ki "kenyeret" süt belőle,

fehéren foszlóst,olykor keserűt,

attól függ,hogy a "lisztbe"

mennyi zokszó került!-

S mikor kisült, a lélek 

vékony, finom permén,

szétosztom köztetek.-

Bár tudom,hogy lesz

ki rajongva szeret,

s lesz, ki undorral szemétre vet!-

            -K-ROY-