Megint a magány,
mely rág megint!-
Arcod,a vonatablakból
még most is rámtekint.-
Hol mosolyod,mint
az Élet kacagása,
mely fittyet hány
a vajúdó Világra.-
Járásod,mint
félénk őzek tánca,
elbűvöl,s csábít
egy új ritmikára.-
Hangod,mint
szirének lantja,
magához vonz,
s belök a vágy-katlanba!-
S, szemeid fénye,mint
Istenek féltett erénye
csillogva csábít,míg
kirak egy szikla-meredélyre.-
De, így vagy egész,
s bennem halhatatlan,
mert Veled vagyok
minden gondolatban!-
Rajongva szeretlek Kedvesem!
