Ismét rabolt az
aljas bozót-lakó!-
Immár sokadszor,
a megújító kedv
sovány és keserv adó.-
Ismét betört,s vitte
ami kézzel fogható,
mert nincs előtte szent,
s a Törvény is csak
ázékony papírhajó!-
De, nem szólhatok,
s csak némán nyelem
magamba ömlő könnyeim,
mert megkurtultak újra
szeretett gyermekeim!-
S, nem szólhatok,
mert jönnek haddal,
késsel,baltával,s
lopott ekevassal!-
Hogy a paraszt dolgozzon,
s "vagyonával" olykor
Rájuk is gondoljon,
mert Ők nem állják
a testi munkát,
csak a daj-dajt,meg
a nászi talaj-tornát!-
Tartsa hát el Őket,
a nagyérdemű Világ!-
Mert, Embernek nevezett vadak,
kikért egy másik faj
vésztjóslón kiált!-
Kikért mindig jó
áldozatként jajongni,
s közben a busás hasznot
titokban zsebre dugni!-
Jó volna már Igaz,
Emberi normát alkotni!-
A Jót érdemmel kiemelni,
a Silányt béklyóval
külön zugba dugni!-
Adni lehetőséget a
Nagy változásra,
vagy egy Államot a
saját önfenntartásra!-
Hogy ne garázdálkodjon
a Sátáni fajzat,
vagy Önmagát eméssze,
míg eljön a megítélő
utolsó Szózat!!!-