Ha semmit sem ér
meggyötört Életem,
s nincs benne Semmi,
mi maradék Történelem,
akkor is örülök
egy megújult Világnak,
mert a Gyermekmosolyok
szememben könnyekké válnak!-
Ha mit sem látok
Életem Értelméből,
csak szenvedést,robotot
a kényszer végtelenjéből,
akkor is derű éli át Szívemet,
ha látok játszani -önfeledt,
s vidáman kacagó gyermeket!-
S,ha végképp feladom az Időt,
s Honként az Idő Tavát,
és Emberként nem élhetem
többé Isten Szavát,
akkor is él bennem a Remény,
hogy hallotta Más is a Szót,
s teremtenek újra
Új Időknek új Hangadót!-
De, amíg szenvednem kell
a megújult Világért,
hát szenvedem férfiként
a Jövőért, s a dicstelen Máért,-
de,Vádlóként mindenki
fejére rovom,hogy
"El lehet menni...."
Kinek nem tetszik e
vérrel szerzett
ősi Magyar HON!-